A hagyományos energiacégek nem nézik ölbe tett kézzel, hogy főbb termékeik forgalmazását azok környezetszennyező tulajdonságai miatt hamarosan betiltják – összegezhető a Budapest Energy Summit elnevezésű, tegnap harmadik alkalommal - ezúttal online formában - megtartott angol nyelvű, nemzetközi konferencia fő üzenete. Az eseményen alapvetően a hagyományos energiaágazat - azon belül is főképp a gáz- és a villamosenergia-ipar – fejthette ki a világfolyamatokkal kapcsolatos véleményét. (Az éghajlatvédelem a szintén a White Paper Consulting által szervezett Budapest Climate Summit elnevezésű nemzetközi konferencia fő témája.)
A magyar kormány és az Európai Unió eltérő szemléletét nem is érzékeltethette volna élesebben az elsőként felszólaló Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, majd rögtön utána Kadri Simson, az Európai Bizottság energetikáért felelős, észt nemzetiségű biztosa közötti tartalmi különbség. Igaz, az energetika területéről Szijjártó Péter csak a gázvezetékekért „felel”, de míg a magyar miniszter arról beszélt, hogy egyre több cső köti össze Magyarországot a szomszédaival, addig az uniós biztos elsősorban a környezetvédelmi átállás szükségességét hangsúlyozta. A cél, hogy 2050-re, legalábbis az EU-ban, megszűnjön az üvegházgáz-kibocsátás. (Ezt nevezik „nettó zérónak”, ami azt jelenti, hogy a térség legalább annyi légszennyező anyagot köt meg, mint amennyit kibocsát.) Ehhez pedig elsősorban az energiatakarékosság és a megújuló energiafelhasználás fokozását sürgette.
A biztos szerint a folyamat élénkíti a gazdaságot és munkahelyeket teremt, de segíteni kell azokat is, akiket az átalakítás közvetlenül kedvezőtlenül érint. Bár a két fél nem mondott ellent egymásnak – hisz az EU is támogatja a gázpiacok élénkítését -, a keleti tagállamokat elsősorban az orosz ellátás egyeduralmától féltik. Szijjártó Péter egy viszonylag kis mennyiségű – bár elsősége okán kétségkívül történelmi – horvát beszállításon kívül a magyar-szerb gázösszeköttetés fejlesztésével is elbüszkélkedett. (Bár szavai szerint ez az azeri és közép-ázsiai gázforrásokhoz nyit utat, a valóság ezzel szemben, hogy a vezetéken a tervek szerint elsősorban – illetve eleinte kizárólag – orosz gáz érkezne.) Emellett azt is hangsúlyozta, hogy nem engednek beleszólást a magyarországi energiatermelésbe, így különösen az atomtechnológia használatába. (Ezt az EU eddig sem akadályozta, amiként Kadri Simson sem említette.)
Kétségkívül közelebb állt az uniós elképzelésekhez a témáért főképp felelős innovációs és technológiai tárca energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkára. kaderják Péter szavai szerint hamarosan megnevezik azt az öt nyertest, akik támogatást kapnak az áram gázzá alakítását célzó, négymilliárd forint keretösszegű kiírásukon. Ezen túlmenően Kaderják Péter az Orbán-kormány éghajlatvédelem szempontjából kedvezőnek nevezhető, vagy annak látszó erőfeszítéseit mutatta be. Így kitért az új energiatakarékossági ösztönzőrendszerükre, ami a kereskedőket szorítaná lakossági hatékonysági beruházásokra. Nem maradhatott el az EU-tagállamok 1990-hez képest már elért üvegházgáz-kibocsátási összehasonlítása sem. (Pedig, mivel a listát volt szocialista államok vezetik, az „eredmény” sokkal inkább az ex-szovjet térség iparának összeomlására, semmint környezetvédő erőfeszítésekre vezethető vissza. Az EU által használt, ránk nézve kedvezőtlenebb, 2005-ös alapú összehasonlítás nem szerepel a kormány bemutatóin.) Mindenesetre Kaderják Péter itt is rögzítette: Magyarország 2050-re - a többi tagállam vállalásához hasonlóan – kibocsátásmentességet ígér.
A koronavírus-válság miatt csak a megújulóenergia-piac nem csökkent - közölte Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség vezető közgazdásza a szervezet helyzetelemzéseket és előrejelzéseket tartalmazó, frissített jelentése alapján. A jövőben a legnagyobb visszaesést értelemszerűen a szénipartól várják. Az olaj-, gáz- és nukleáris ipar kilátásai viszont ingadozók. A gazdaság magára találásának ütemében középtávon nőhet az olaj iránti kereslet, a kevéssé szennyező gáz pedig könnyen kiegészítheti a megújulók kiszámíthatatlan termelését. Ám a világ államainak jelenlegi vállalásai messzemenőkig nem elegendők a 2015-ös párizsi klímaegyezmény céljai eléréséhez. További szigorítások pedig értelemszerűen befolyásolhatják a különböző energiahordozók iránti keresletet. A konferencia elején felszólaló William D. Magwood IV, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet mellett működő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója kiállt az atomenergia mellett, ami szerinte jól kiegészíti a bővülő szerepű megújulókat.
A gázágazatot ugyanakkor olyan komoly szerepű felszólalók jellemezték, mint az orosz állami gázvállalat, a Gazprom nemzetközi osztályvezetője, Dmitrij Kandoga, vagy az iparág másik nagy szereplője, a Novatek elnökhelyettese, Mark Gyetvay, Kapitány István, a Shell globális elnökhelyettese, valamint - számos más nemzetközi szakvállalat és elemzőcég képviselői mellett - a főleg gázzal kereskedő, svájci-magyar MET, a Mol-hátterű hazai gázvezetékcég, az FGSZ, az állami MVM tulajdonában álló gáznagykereskedő és tárolócég vezetői is. Több Egyesült Államokbeli megszólaló - így mások mellett Kurt Donelly energetikai helyettes államtitkár - is a várhatóan Joe Biden vezetése alatt álló, a környezetvédelemért többek szerint elkötelezettebb demokrata adminisztráció lehetséges intézkedéseit latolgatta.
Ha nem számítana rossz képzavarnak, a konferencia legnépszerűbb témája alapján azt is mondhatnánk, bombaként robbant be a szakmai közbeszédbe a hidrogén. Ez az a gáz ugyanis, amivel úgymond "tárolhatóvá válik az áram". Ezzel pedig kisimíthatónak tűnik az amúgy rendkívül olcsó megújulók kiszámíthatatlan termelése. (A folyamat tanulmányainkból is ismert, hisz a víz elektromosság segítségével oxigénre és hidrogénre bontható.) A hidrogén - vagy a belőle egy újabb eljárással termelt metán - pedig elvileg tárolható, illetve szállítható a tiltások miatt enélkül lassú enyészetre ítélt jelenlegi földgázrendszerekben. Igaz, a más típusú anyag nagyon jelentős hálózati átalakításokat igényel.
